Telefon: 06 30 536-6410
cart0Termék
0 Ft

Fontos

Fontos információk az akkumulátor kezelésével kapcsolatban:

Lítium-polimer (Li-Po): A vegyi felépítése hasonlít a Li-Io akkuéhoz, de az elektródákat egy porózus, vékony, elektrolittal átitatott polimer fólia választja el egymástól. Mivel ez az anyag rugalmas, az akkut különböző formájúra lehet készíteni. A legjellemzőbb a lapos, rugalmas műanyag burkolatba csomagolt, téglalapforma. Töltési feszültség: 4, 2 V, névleges feszültség: 3, 7 V, amelyet jól tart nagy áramoknál is.

A lítium bázisú akkumulátorok egyre inkább felváltják, az eddig a modellezésben elterjedt Ni-Cd, valamint Ni-Mh akkumulátorokat. Ez köszönhető a nyilvánvaló technikai előnyökön kívül (sokkal nagyobb energiasűrűség, nagyobb terhelhetőség, hosszabb élettartam, könnyebb kezelhetőség) az elérhetővé vált és megfizethetőbb áraknak. A lítium akkuk veszélyessége egyre kevesebb embert rendít meg, így egyre többen használják modelljeikben. Érdekes, hogy ez az aggodalom nem merül fel telefonok, laptopok, fényképezőképek használatok. Ez annak tudható be, hogy ezeknél, a készülékeknél a gyártók különböző biztonsági elektronikákat alkalmaznak, így ki tudják küszöbölni az embert, mint tényezőt. A modell akkumulátorok felhasználási módja nem tesz lehetővé ilyen áramkörök használatát, lehetőséget adva az emberi tévedésre. A baleseti statisztikákat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ezeket gyakorlatilag, kizárólag a felhasználó szélsőséges hibái okozzák. NE féljünk tehát a lítium akkuktól, azok önmagában nem okoznak balesetet, inkább csak tanuljuk meg ezek megfelelő használatát.

Ahhoz, hogy megelőzhessük az említett felhasználói hibákat, nézzük meg, hogy mitől és hogyan okozhat tűzet egy Li-Po akkumulátor. A lítium egy nagy reaktív képessű, levegőn vagy vízzel találkozva, azonnal, heves tűzzel égő fém. Ennek ellenére nincs szerepe a balesetek bekövetkezténél, hiszen nagyon kis mennyiségben van jelen az akkumulátorban (egy 2000 mAh-ás cellában ez a mennyiség kb. 0,6 g) Normális használat esetén ez a kis mennyiség nincs fémes állapotban, fémes lítium csak erős túltöltéskor jelentkezhet, 4,2 V fölött. A tűz első fázisában az elektrolitban található alkohol ég, majd a burkolatot és az elektródákat képező műanyagok is meggyulladhatnak. A gyulladáshoz szikrára vagy izzó anyagra van szükség. Ez csak akkor fordulhat elő, ha az akkuban zárlat keletkezik.

Ennek oka lehet, hogy a túlzott töltéskor keletkezett hő hatására a szigetelő fólia meglágyul, folyóssá válik. Ezt a kockázatot a korszerű, balansz kapcsolóval ellátott, töltők gyakorlatilag megszüntették.

Rövidzárlat elleni védelemként, a korszerű Li-Po akkukat ellátták egy beépített kiolvadó biztosítékként működő elvékonyított vezető szakasszal. Ez megszakítja az áramot, ha au nagyon magas értéket érne el (60-100 C). Ennek javítása elméletileg TILOS, gyakorlatilag van rá mód, de kizárólag hozzáértő, megfelelő felszereléssel és szaktudással rendelkező ember végezheti.

A másik gyakori, zárlatot okozó gond a mechanikai behatás, erős ütések, hegyes éles sarkok által okozott károk. Ezek hatására megsérülhet az elektródák közötti szigetelés, így hozva létre zárlatot. Ajánlott minden gyanúsabb eset után átvizsgálni az akkumulátort. Soha ne tároljuk éles tárgyak között. Az ilyen sérülések sokszor nem azonnal okoznak bajt, akár 20-30 perc is eltelhet, amíg a zárlat helyén kialakuló hő gondot okoz.

Az akkuk használata során figyelnünk kell arra, hogy csak ez, viszonylag szűk feszültség ablakon belül használjuk. A gyártók általában 2,75-2,9 V minimum feszültséget adnak meg, de ennél biztonságosabb a 3,3 V. A feszültség ablak határai tehát: 3,3 V 4,23 V. Az akku 3,5 V üresjárati feszültségnél már gyakorlatilag üresnek minősül. Tanácsos az akkumulátort nem az utolsó leheletéig használni, ha mégis indokolt, használjunk olyan szabályzót, amely képes a cellák feszültségét külön-külön követni és lekapcsolni. Hasonló módon meghatározható egy hőmérséklet ablak is. Alacsony hőmérsékleten az akkuban lévő ionok mozgékonysága csökken, ezzel együtt a belső ellenállás megnő. Egy határ alatt ez a jelenség nem csak teljesítménycsökkenést, de az akku károsodását is okozhatja. Tehát nagy hidegben igyekezzünk melegen tartani, zsebben vagy fűtött autóban, vagy akár egy hőszigetelt táskában. Működés közben pedig a fejlődő hő általában már elegendő az akku megfelelő hőmérsékleten tartására.

Az akku elektronikájában található alkohol 85 Celsius fokon forr fel. Ha ez, egyszer is bekövetkezik, az akku visszafordíthatatlan károsodáson esik át, a jól ismert puffadás jelenik meg. Ahhoz, hogy a cella belsejében a hőmérséklet ezen a határon belül maradjon, annak felszíne nem lehet 60 Celsius foknál magasabb hőmérsékletű.

A hőmérséklet ablak felső határa tehát 60 Celsius fok, viszont az alsó határ már ennél nehezebben behatárolható, hisz nagyban függ az akku belső ellenállásától, a terhelés mértékétől, stb. De kis gondossággal és odafigyeléssel egész évben használhatjuk modelljeinket, etetőhajóinkat.

A tartós károsodás nélküli, legnagyobb teljesítmény eléréséhez 25-30 Celsius fokról indítsuk akkumulátorainkat. A magasabb hőmérséklet az akku öregedését jócskán felgyorsítja, ezért ne essünk túlzásba a melegítésénél. Hosszabb idejű tároláshoz pedig ajánlatos az akkuk hűtött térben való tárolása. Arra viszont fordítsunk kiemelt figyelmet, hogy töltés előtt az akkunak legyen ideje felvenni kellő mennyiségű hőt.

Tároláshoz az akku töltöttsége 10-50%-on ideális.

A nikkel bázisú akkukhoz képest a lítium akkuk memóriaeffektusra való hajlama alacsony. Mégis, mint minden kémiai áramforrásnak, kisebb a teljesítményük, ha hosszú ideig álltak. Ezért és az esetleges elhangolódás miatt hosszabb idejű tárolás után érdemes megjáratni az akkut, természetesen jól kontrollált körülmények között, cellánként ellenőrizve. Így elkerülhető a teljesítmény visszaesés és az akku élettartama is nő.

Az önkisülés szintén jóval kisebb, a nikkel akkukhoz képest, de ha sokáig tároljuk az akkumulátort, akkor érdemes havonta ellenőrizni, ha szükséges utántölteni, hogy az önkisülés miatt ne kerüljön ki a feszültség ablakból.

Végül pedig néhány szempontot vetnénk még fel a megfelelő akku kiválasztásához.

Az akku legnagyobb terhelhetőségét a hőmérséklet ablak korlátozza. A fokozódó áram egyre több hőt és egyre gyorsabban termel. A legnagyobb folyamatos terhelés tehát: Az az áram, amellyel teljesen kisütve a teljesen feltöltött akkut eléri a maximális megengedhető hőmérsékletet.

A különböző időtartamokra vonatkozó maximális terheléseket akkor kapjuk meg, ha az előbbi meghatározást egy adott időtartamra vonatkoztatjuk.

A maximális terhelés meghatározására létezik egy jól bevált és gyors módszer. Az az áram, mellyel a 40-60% közötti töltési szintű akkucella felszültsége eléri a 3,54 V-t, terhelt állapotban. Ezzel az egyszerű feszültség méréssel elég megbízhatóan ellenőrizhető, hogy az adott akku megfelel-e egy adott modell által támasztott követelményeknek.

Az akkumulátorok adatlapján lévő mérési eredmények idealizált körülményekben érvényes, a gyakorlatban használható érték ettől általában jelentősen eltér és függ a körülményektől is, pl. kiinduló hőmérséklet, környezet hőmérséklete, stb. Javaslom, vásárláskor keressük meg a gyártó közvetlen adatait, még jobb, ha megbízható forrásból, szakszerű mérési adatokat szerzünk.

Kiválasztáskor figyeljünk még a súlyra is, ez elég pontosan meghatározza az akkuban tárolható energia mennyiségét, egyelőre a különböző gyártmányok között nincs érezhető különbség az energia sűrűségét tekintve. Ha egy akku könnyebb, annak kapacitása és/vagy terhelhetősége is kisebb.

Kívánunk mindenkinek jó modellezést ezekkel a könnyű, nagy teljesítményű, hosszú élettartamú akkukal!